A múltkor beszélgettünk Borival a napelemekről, és ahogy megbeszéltük, hétvégén átmentünk hozzájuk Petivel. A fiúk tényleg rögtön egymásra találtak, és rögtön elvonultak, mély szakmai beszélgetésbe kezdtek közben. Mi addig Borival főztünk, és közben a sminkelésről beszélgettünk. Már régen kész volt az ebéd, azzal fenyegetett, hogy kihűl, de a fiúk még nem jelentek meg. Elkezdtük keresni őket, kimentünk az udvarra, ahol meg is láttuk, hogy Peti a tetőnek támasztott létra tetején ágaskodik azért, hogy elérje a napelem sarkát. Mi Borival egymásra néztünk, és kipukkadt belőlünk a nevetés. Szóltunk nekik, hogy jöjjenek be enni, de még eltelt egy fél óra, mire megjelentek. Nagyon örültem, hogy ilyen nagy szakértői lettek a témának, de evés közben azért aggódva megkérdeztem tőlük, hogy mégis milyen nagyságrendűek a különböző napelem árak. Zsolt, Bori férje azt mondta, hogy nagyon nehéz konkrétumokkal szolgálni, sok változótól függ a dolog, de általában azt szokták mondani, hogy 10 év alatt megtérül a beruházás. Ez nem hangzott olyan rosszul, el is kezdtünk kalkulálni Petivel az ebéd után, hogy nagyjából mennyi az annyi. Közben Bori elkezdte sorolni, mi minden befolyásolja az árat, mint például az, hogy milyen állapotban van a ház tetőszerkezete, vagy, hogy bővíthető rendszert szeretnénk-e vagy sem. Az egész délutánt végigbeszélgettük, immár mind a négyen beleszóltunk a dologba, és Petivel megállapítottuk, hogy azért több információra van szükségünk ahhoz, hogy sikerüljön megbecsülni a lehetséges napelem árakat. Szerencsére otthon megtaláltam az előbbiekben linkelt honlapot, ahol lehetőségünk volt árajánlatot kérni. Hét elején ezt rögtön meg is tettük. Tűkön ülve vártuk az ajánlat elkészítéséhez szükséges előzetes helyszíni felmérést. Eközben Peti még jobban beleásta magát a rendszer működésébe, az esti közös beszélgetések alkalmával sokszor úgy éreztem, elvégzett valamilyen gyorstalpaló tanfolyamot, és igazi szaktekintély lett a témában. Persze neki is tetszett a dolog, rá is játszott, professzorosan letolta orrára a szemüvegét, és közben fontoskodó pillantásokat vetett rám, különösen, amikor magyarázata egy bonyolult ponthoz ért. Noha annyira nem voltam rá kíváncsi, pár nap alatt mégis megtudtam, milyen anyagokat tartalmaz a panelek belső része, és azok hogyan nyelik el a fény elektromágneses energiáját.
A hét közepén nem bírtam tovább, így áthívtuk Borit és Zsoltot; abban reménykedtem, így nem kell még egy „fizikaórát” végighallgatnom, miközben azon járt az eszem, nem is biztos, hogy rögtön sikerül a nagy terv. Szerencsére a fiúk elvonultak egy-egy sör társaságában, így elpanaszolhattam Borinak, mi nyomja a szívem. Ő rögtön megnyugtatott, azt mondta, örüljek, hogy Petinek ilyen természetvédelmi jellegű hobbija van, és azt tanácsolta, legyek türelemmel, mert ez a nagy fellángolás hamarosan alább fog hagyni, ha nem vágunk bele most a dologba, ha pedig összejön, akkor Peti úgyis a kiérkező munkásokkal fog szakmai konzultációba bonyolódni, én pedig megúszom a dolgot.
Az este végére szerencsére felvidultam, a hét végére pedig megjött az igazán jó hír: az árajánlat alapján bele tudtunk vágni a dologba! Petivel egymás nyakába borultunk, és szinte rögtön felhívtuk Borit és Zsoltot, akik sajnos nem értek rá, így végül ketten ünnepeltünk. Egész este nevettünk és tervezgettük, mire költjük majd az eddigi áramszámla költséget. Kiszámoltuk például, hogyha minden hónapban félre rakjuk az összeget, az évi plusz egy hét nyaralást jelent valahol. Ilyen, és ehhez hasonló álmokat szőttünk, és nem zavart, hogy az este végén nem úsztam meg a fizika előadást.
A következő hét elejére be voltam jelentkezve Borihoz, széles mosollyal nyitottam be a kozmetika ajtaján. Ő rögtön a nyakamba ugrott, és támogatása jeleként átadta jelképes ajándékát, egy napot formázó hűtőmágnest. Azt mondta, a mágnest még ők vásárolták Zsolttal, mikor elhatározták, hogy átállnak a napenergia-felhasználásra, és azóta is ott volt a hűtőjükön, mostanáig. De most megérett a helyzet arra, hogy továbbadja a kis tárgyat, hiszen végre mi is belevágunk!
Hazaértem, és felraktam a hűtőre a mágnest, ami addig lesz ott nálunk, míg meg nem győzünk valakit arról, hogy használjon napelemet. Ha ez sikerül, a hűtőmágnes útja folytatódik.