Mivel mindig is nagyon érdekelt a szépségápolás, és szerettem a kozmetikusomhoz járni, úgy döntöttem, én is ezt a szakmát választom magamnak. Nem bántam meg egyáltalán, mert nagyon élvezem a munkámat. Hosszú évekig keményen dolgoztam, így végül teljesen önerőből meg tudtam nyitni a saját kozmetikai szalonomat, amire rettentően büszke vagyok. Mára már lett egy kialakult vendégköröm, akikkel egytől egyik nagyon jó kapcsolatot ápolok.
Visszajáró vendégeim mindannyian nagyon ápoltak, és adnak a külsejükre, éppen ezért sosem gondoltam volna, hogy az egyikük szenvedélybetegséggel küzd. Az alkoholizmus tünetei, mert ebben szenved, nem mutatkoztak nála. Igaz, az emberen nem mindig látszik, ha valamilyen problémával küzd, ezért nem szabad sosem a borító alapján ítélni. Nem is jöttem volna rá erre soha, ha ő maga nem avat be. Egyrészről megrökönyödtem, amit igyekeztem nem mutatni, másrészről megtisztelve éreztem magam, hogy rám bízott egy ekkora titkot. Biztosítottam róla, hogy tőlem senki nem fogja megtudni, hiszen valljuk be, a társadalom igencsak elítéli az alkoholistákat.
Elmondta, hogy az elmúlt években a családját sorozatos tragédiák és balszerencsék érték, amit nem tudott feldolgozni. A pszichológustól idegenkedett, nem tudta senkinek kibeszélni a problémáit, ezért esténként lecsúszott neki egy – két pohár bor. Azonban ebből az egy – két pohár borból nem sok idő múlva egy üveg lett, és sajnos el is indult a lejtőn. A külvilág ebből semmit sem észlelt, mert nagyon figyelt arra, hogy ne tudja meg senki, hogy ne hozza hírbe a családjukat. Elmondta, hogy teljesen tehetetlennek érzi magát.
Viszont nekem eszembe jutott, hogy nemrég hallottam egy programról, ami pont az ilyen helyzetbe került emberek megsegítését célozza. Akik már a szenvedélybetegség fázisába estek, azoknak kínál egy 28 napos programot. Ennek az a célja, hogy újra megtanítsák a pácienseket az élet helyzeteit kezelni anélkül, hogy az alkoholhoz és annak bénító hatásaihoz nyúlnának. De nem csak ez a 28 nap alatt nyújtanak segítséget, hanem létrehoztak egy utókövetési fázist is annak érdekében, hogy a józan életmódot élethosszig fenn tudják tartani a program résztvevői. A munkatársak, akik végig a gyógyulni valók mellett állnak, nem csak a levegőbe beszélnek. Ők is hasonló helyzetben voltak, de összesen már több, mint 50 év józanságot tudhatnak a hátuk mögött.
A névtelenség miatt aggódnak a legtöbben, hisz a társadalom többnyire elítéli az alkoholistákat, mert nem látnak bele abba, milyen magánéleti okok vezérelték őket ehhez. A programnak helyt adó épület egy csendes, lakosságtól távol eső helyen van a Balaton – felvidéken, ahol a páciensek kedvükre sétálhatnak. Az itt tartózkodásuk ideje alatt teljes ellátást kapnak, ami tartalmaz svédasztalos reggelit és étlapról rendelhető, meleg ebédet és vacsorát. A sportolni vágyóknak sem kell aggódniuk, hisz számtalan lehetőség áll rendelkezésükre. Nem mellesleg a sport egy jó megoldás lehet, ha az ember késztetést érez az ivásra: ezt egy alkoholizmusból kigyógyult ismerősöm mesélte, aki a sport segítségével lábalt ki egy igen mély válság okozta alkoholfüggőségből.
Emellett a családtagjukat sem kell nélkülözni a résztvevőknek, hisz minden hétvégén nyílik lehetőség látogatásra. Amikor ezt elmondtam, a vendégem nagyon örült, mert emiatt ódzkodott kissé az egésztől, hiszen több kiskorú gyermeke is van. Nagyon megköszönte a jó tippeket a leszokáshoz, és én pedig remélem, hogy másfél hónap múlva, amikor esedékes a következő időpontja, egy teljesen megújult vendéget kapok!