Nagyot beszélgettünk a csajokkal a szépségszalonban. Nekünk, mint dolgozó édesanyáknak az a közösségi terünk, annyi várjuk az ottlétet, mint a gyerek, akit állatkertbe, vagy cirkuszba visznek a szüle, és már előtte egy héttel be van sózva, nem lehet vele bírni. Így várom én is minden alkalommal, hogy elmenjek a szépségszalonba. szerencsére sikerült a környékünkön kifognom egy olyan helyet, ahol egy helyen van jó kozmetikus, fodrász és műkörmös, így nem csak, hogy nem kell 100 felé járnom, de egy kialakult társaságba megyek mindig, mondhatom, hogy ezek a szépségipari mesteremberek a barátaim lettek. Mikor odamegyek, megbeszéljük az élet nagy dolgait, mindent, ami éppen foglalkoztat minket, recepteket cserélünk, és óriási életmódváltási kísérleteket teszünk, amik persze mindig nagyon hamar bedőlnek, mert egyikünk sem az a következetes fajta, de azért próbálkozunk.
Január lévén éppen itt az ideje az új kezdetnek, és most, hogy ott voltam, remek beszélgetési témát szolgáltatott, hogy ki, milyen diétába, sportba és új életmódba kezdett bele. Miközben Kati éppen a hajamat melírozta, elmesélte, hogy ő most a jógára esküszik, heti 3x jár (egy egész hete), és fantasztikus élményben van része, nem csak testi felüdülést, de lelki feltöltődést is jelent neki ez a nyugodt mozgásforma. Nagyon határozottan elzárkózik az ugrabugrálástól. Egyszer voltunk együtt aerobikon, az óra nagy részét a sarokban állva töltötte, mondhatni dühöngött, hogy nem érti, mi történik körülötte, miért ugrál mindenki. Többet persze nem jött velem.
Zsani, a körmösöm, na, ő már egészen más tészta, igazi parti királynő. Neki az jelenti az életmód váltást, ha egy héten csak háromszor iszik alkoholt, nem minden nap. Ezt már hatalmas eredményként értékeli, és neki ezzel ki is merült az egészséges életmód. Aranyos lány, egyébként, mindig vidám és kedves, de valami vele nagyon félrecsúszhatott, ha csak az életmódjára tekintek. Még nem tudtam rájönni, hogy mi okozta benne ezt a törést, de egyszer biztosan elmeséli.
Bár nem illik ilyet mondani, de a legjobban hármójuk közül Zoét szeretem, a kozmetikusomat. Vele elképesztően egy hullámhosszon vagyunk. Biztosan az is közre játszik, hogy nagyjából egy idősök vagyunk, és így jobban értjük, mikor a másik a kor okozta nehézségekről beszél. Kati és Zsani huszonévesek, ők még sok mindent nem látnak abból, ami következik. Mennyi mindent befolyásol egy megváltoztatott táplálkozás, vagy egy bevezetett rendszeres mozgás. Zoéval nagyon jól el tudok erről beszélgetni. Már csak azért is, mert ért is hozzá, hiszen nem csak arc, de testkozmetikával is foglalkozik, és a bőr szempontjából is fontosak ezek a dolgok.
Most, az utolsó beszélgetésünknél nem is magáról beszélt, hanem a bátyjáról. Ugyanis a bátyja elég erőteljesen túlsúlyos ember, ami már csak azért is vicces, mert munkáját tekintve, zöldségek gázcsomagolású tartósításával foglalkozik. Persze, szokták mondani, hogy a suszternek lyukas a cipője, a varrónőnek lyukas a kabátja és így tovább, na de valaki, aki egész nap a zöldségek között van, miért nem eszik zöldséget? Olyan kézenfekvő, nem igaz? Szöget is ütött a fejembe, hogy én is ehetnék többet, illetve hogy miért is nem gondoltam eddig a gázcsomagolt zöldségek fogyasztására, hiszen sokszor azért nem veszek, mert félek, hogy megromlik, de kanyarodjunk vissza Zoé bátyjára.
Kérdeztem, hogy szerinte mi okozza az a temérdek túlsúlyt, amit magán visel. Zoé szerint főként a stressz okozza, hogy egyszerűen nem tud lefogyni. Elmesélt egy történetet, hogy az utóbbi időben például azért idegeskedett sokat, mert nagy problémái voltak a beszállítókkal, főleg a gázpalackok terén. A telep, ahonnan a nitrogén palackokat rendelte szerződést módosított és nagyon méltánytalan feltételekkel akarta folytatni vele a közös munkát. Teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került, hiszen védőgáz nélkül nem lehet védőgázos csomagolásokat csinálni, ez elég egyértelmű, de nem gondolta, hogy fog találni olyan céget, akik helyettesíteni tudják a meglévő partnerét. Gondolom, hogy a kishitűsége szintén a súlyproblémából is adódik, ez egy ördögi kör. Állítólag hónapokig ment a huzavona, és ez az ideges időszak neki 20 kiló plusz súlyt hozott. Azért, az nem kevés, konkrétan rárakódott a testére egy 6 éves gyerek tömege.
Aztán szerencsére megoldódott a kérdés, hiszen egy barátja ajánlott neki egy fantasztikus gázcsere telepet, ahol nem hogy ugyan olyan, de még jobb feltételekkel tudták neki továbbra is szállítani a szükséges nitrogén palackokat, ráadásul a kiszállításban is tökéletesen pontosak és precízek voltak, nem úgy, mint az előző bagázs, így végül úgy látszott, nem hogy probléma, de javulás lett a végeredmény partneri fronton. Azonban a stressz evéssel felszedett túlsúly rajtamaradt és azóta sem tudott leadni egy dekát sem.
Pedig elképesztően fontos lenne, hiszen ennyi idősen már nem csak a mozgás és a ruhavásárlás nehezebb, ha el van hízva az ember, de ki van téve rengeteg érrendszeri betegségnek is, ami egyáltalán nem hiányzik, pláne, ha családos az ember, márpedig neki 4 gyereke is van.
Próbáltuk megfejteni Zoéval, hogy is lehetne ezen a helyzeten segíteni, milyen tanácsot adhatna neki, amivel könnyebb lenne lefogynia, de a stressz nem direkt jön, így azt hiába mondaná neki, hogy ne idegeskedjen, ettől még a helyzet változatlan marad.
Azon gondolkozom azóta is, hogy hogyan tudnék segíteni. Sajnos, nem jut semmi az eszembe. Remélem, hogy azzal, hogy megoldódott a nitrogén palack beszállító kérdése, kicsit lekerült a teher a válláról és könnyebb lesz neki. Szívből kívánom, hogy oldódjon meg a kérdés.
És, bár ez a téma nem volt annyira vidám, mégis nagyon örültem, hogy ott lehettem, kikapcsolt a beszélgetés. Más problémájáról beszélgetni még mindig pihentetőbb, mint a sajátunkon agyalni reggeltől estig, ezt tapasztalatból állíthatom.
Most pedig visszatérek az életemhez, és várom a következő alkalmat, mikor meglátogathatom kedvenc szépségműhelyemet. Addig is gondolkodom, hogy hogyan tudnék Zoénak jó tanácsot adni a bátyja ügyében.