Igazán nehéz dolga van annak, aki problémás bőrrel születik. Valószínűleg már több a problémás, mint a problémamentes bőr, így általánosságban elmondható, hogy mindenkinek kímélő tisztálkodó szereket kéne használnia.
A piacon azonban nem ez a trend, sőt: szinte minden drogériában kapható arckrém, tusfürdő, szappan, kozmetikum tele van ártalmas anyagokkal, melyek irritálják, megbetegítik a bőrt. Azt hihetnénk, hogy az ekcémára felírt kenőcs 100%-ban természetes és megszünteti a panaszokat, de az esetek nagy többségében csalódnia kell a vásárlónak. Nem csak a drogériában kapható termékek okoznak problémát, a gyógyszertári készítményekben sem lehet megbízni teljesen.
Nem vagyok orvos vagy gyógyszerész, szimplán egy ekcémás, aknés bőrű, hajdani tinilány tapasztalatait írom le nektek. Fiatalabb koromban rendszeresen látogattam a bőrgyógyászt, aki különféle speciális kenőcsöket kevertetett nekem, eleinte enyhébb anyagok voltak, aztán amikor ezek nem hatottak, áttértünk a szteroidos krémekre, melyek hamar elmulasztották a piros, ekcémás foltokat, viszont csak rövid ideig lehetett őket alkalmazni (max 1 hét) a szteroidtartalom miatt.
Elhatároztam, hogy kezembe veszem a bőröm kezelését, mert az nem lehet, hogy folytok erős vegyszerekkel kelljen élnem. Sokat olvastam és kutattam, végül arra jutottam, hogy a természetes alapanyagú krémek, szappanok a nekem valóak, kombinálva egy speciális diétával. A diéta dióhéjban arról szól, hogy kerülni kell a tej és a tejtermékek fogyasztását, mivel az arra érzékenyek bőrében gyulladásos tüneteket okoz. Nálam ez bevált, azóta többeknek tanácsoltam ezt a módszert és sok esetben segített a tej elhagyása az étkezésből.
A másik módszer pedig a természetes kozmetikumok. Részt vettem egy alapozó kence tanfolyamon, ahol megismertettek a legáltalánosabb összetevőkkel: olajok, zsírok, emulgeáló szerek, lúgok, tenzidek, gyanták, illóolajok, vitaminok és ásványi anyagok. Ezek azok az anyagok, melyek felhasználásával elkezdődhet a házi kenőcsök gyártása, viszont mindenkinek érdemes kitapasztalnia, hogy melyik összetevő tesz jót a bőrének és melyek azok, amik irritációt okoznak.
Nekem már volt tapasztalatom arról, hogy a só és az ásványi sókat tartalmazó kencék jótékony hatással vannak mind az ekcémámra, mind az aknéra, ezért a parajdi só tartalmú kenőcsöket próbáltam ki először. A rózsavíz is egy nagyon népszerű összetevő szokott lenni, azonban nekem irritációt okozott, így ezt ki kell hagynom a kenőcsökből. Ezek a tapasztalások mind olyan dolgok, melyet mindenkinek magának kell végigpróbálgatnia!
A kence tanfolyam után megtanultam szappant főzni! Ez egy ősi mesterség, régen a szappant marhafaggyúból és hamulúgból készítették, a lúgtartalma döntötte el, hogy a szappan mosakodásra vagy ruhatisztításra lesz alkalmas. Nagy gond volt, ha a kettőt összekeverték, ugyanis a túl sok lúg csúnya sérüléseket okozhat a bőrön.
A modern szappankészítés ennél már sokkal precízebb, ugyanis megvannak azok a pontos arányok, melyekkel bőrbarát szappant tudunk létrehozni. Ezeknek a szappanoknak is az alapja a zsiradék, viszont a marhafaggyútól ma már eljutottunk az extra szűz olívaolajig, mely nagyon szépen ápolja a bőrt, viszont elég drága mulatság lenne csak ebből készíteni a szappanokat. Az értékes olajok mellé általában tenni kell valamilyen “vivőanyagok”, azaz kommerszebb zsiradékot is, ez sok esetben pálmaolaj szokott lenni, azonban ezt környezetvédelmi okokból nem ajánlom, eggyel jobb választás lehet a kókuszolaj.
Az olajok mellett nagyon fontos, milyen egyéb adalékanyagot teszünk a szappanba, már említettem, hogy nekem a parajdi só az egyik kedvencem, emellett a kecsketej jön be még nagyon!
A kecsketej fogyasztása is sokkal egészségesebb, mint a tehéntej (melyet ugye én kiiktattam az étkezésemből), de most inkább a szappanban betöltött jótékony szerepéről mesélnek.
A valódi kecsketej felhasználásával készült szappanok gyulladáscsökkentő hatásúak, kiválóan tisztítanak, emellett enyhén hámlasztják a bőrt, kifejezetten aknés vagy ekcémás bőrre ajánlott a kecsketejes szappanok használata. Az a legjobb eljárás szappankészítés esetén, ha a jótékony hatást fokozzuk egyéb, hasonló hatású illóolajokkal. Gyulladáscsökkentés terén abszolút a levendulaolaj a nyerő, mely segít nyugtatni a bőrt, emellett nagyon kellemes az illata, nekem ez a kedvencem.
A kecsketejes szappan készítés néha nehéz is tud lenni. Nagyon pontosan kell kimérni az összetevőket ahhoz, hogy szépen elelegyedjen az olajban a tej, megfelelő emulgeálószer mennyiséget kell hozzáadni. Sajnos volt olyan eset, hogy én nem voltam teljesen patikapontos és a szappanom lágy, szétmálló lett, nem tudtam rendesen használni (persze meg tudtam menteni, tusfürdőt csináltam belőle, de erről majd máskor mesélek).
Kerestem egy olyan megoldást, amivel hozzájuthatok az alap kecskeszappanhoz, mégis én készíthetem el otthon a saját lábasaimban. Találtam egy olyan alap szappant, melyet kilós kiszerelésben lehet kapni és megspórolhatom vele a zsiradék-olaj-lúg főzést, mely elég nagy rémálom volt nekem, veszélyes üzem, ha nem megfelelően használjuk a védőfelszerelést.
Röviden leírom az elkészítési procedúrát:
Először is előkészítem az összes eszközt és alapanyagot. A szappanfőzésnél figyelni kell arra, hogy minden eszköz nagyon tiszta legyen, különben nemkívánatos szennyeződés kerül a szappanba és ez nagyon lerontja a minőségét.
Amire szükségünk lesz: egy lábos vagy edény, vágódeszka, konyhai mérleg, keverőkanál (lehetőleg műanyag vagy szilikon), kés, szilikon szappanforma, alap szappan, illóolajok, opcionálisan színezék és egyéb adalékok.
Kecsketejes alap szappant használok, melyet kilós kiszerelésben lehet kapni: humanityaruhaz.hu/termek/melt__pour_kecsketejes__feher_szappanalap_1_kg , kivesszük a dobozból és felvágjuk kis kockákra, minél kisebb, annál gyorsabban és könnyebben oldódik fel. Tegyük lábasba és 50-60 °C-ig melegítsük, nem kell hozzá hőmérő, mert ezen a hőfokon szépen megolvad az alapunk.
Miután megolvad, levehetjük a tűzről és tegyük a masszába a tetszés szerint illóolajokat, pigmenteket, színezéket. Amennyiben a gyulladáscsökkentés a célunk a szappannal, használjunk levendulaolajat illetve teafaolajat, mely egy természetes fertőtlenítő. A masszát jól keverjük el.
Az előkészített szilikon formákba öntsük ki a szappankákat, a tetejét permetezzük le egy kis alkohollal, hogy a felületi buborékok eltűnjenek. Én a praktikusság kedvéért kisebb formákat használok, hogy adagolni tudjam a gyerekeknek, de aki nem szeretne ezzel bajlódni, az kiöntheti akár egy nagy tömbbe is a szappant.
Öntéstől számítva 2-3 órát hagyjuk hűlni a szappanjainkat, addigra megdermed, a teljes szilárdságot pedig 24 óra elteltével éri el.
Ezek után nincs más hátra, mint hogy élvezzük a csodás illatú, kecsketejes házi készítésű szappanunkat! Nekem az első próbálkozásra is tökéletesen sikerült, a második adag szappan készítésekor már sokkal bátrabb voltam, a levendulaolaj mellé tettem még hozzá szárított levendulát és mézet is.
Mióta a kecsketejes szappannal mosakszik az egész család, megszűntek a bőrpanaszaink, nem csak nekem, de a kisfiaim bőre sem pirosodik úgy, mint előtte a bolt tusfürdőzés után. Most már mindenkinek van saját formájú és illatú szappanja, emellett mindenki kapott egy szép kerámia szappantartót is, ami a fürdőszobánk éke lett.
Ha nagyon belejöttetek a szappankészítésbe, szerezzetek be különféle aranyos-vicces szilikonformát és gyártsatok szappankákat az egész családnak és barátoknak, garantálom, hogy nagy sikere lesz mindenkinél!